Hegyalja-blog

A fesztivál második napja sem hozott csalódást az ide látogatóknak, főként, hogy a szervezőknek hosszas levelezés után sikerült megegyezniük a Machine Head (USA) menedzserével, így 15 év után újra hazánkban játszott az együttes. De a hazaiakról se feledkezzünk azért meg: Subscribe, Kaukázus, Irie Maffia, Hősök, Kiscsillag...és még sokan mások. Szóval a lehetőségekből nem volt hiány, csak sajnos az ember gyereke nem tud osztódni és egyszerre több helyen is tartózkodni, így csak néhány koncertről tudok beszámolni… Lechner Ádám beszámolója.

Valószínűleg engem nem nagyon szerethetnek az elektronikus eszközök, mert tegnap ismételten megtréfált az egyik kütyüm, bár ez most még kellemetlenebb volt, mint a GPS története, mert laptop nélkül elég nehéz cikket írni, ha a sajtóbusz is tele van. Lényeg a lényeg, hogy eme kedves eszköz helyreállítása önmagában két órát elvett az életemből, így a délutáni és a kora esti koncertekről sikeresen lecsúsztam.

Az igazat megvallva, csak a Kaukázus koncertjének kihagyása miatt fájt kicsit a szívem, de a későbbi tájékoztatás alapján annyira már nem is. Több ember véleménye szerint tegnap enyhén szólva nem ment az „ipar” a zenekarnak. Viszont a közönség, aki szép számmal jelent meg ennek ellenére élvezte a bulit. Mindegy, azért szeretjük őket, legalább is én.

De térjünk át egy kicsit a nagyszínpadhoz: Előbb a Subscribe, majd a Depresszió és végül a Machine Head koncertjére tombolhatott a közönség. Az idő ugyan kicsit lehűlt és lógott az eső lába, de délután hat órától este tizenegyig púpon volt a nagyszínpad. Mondjuk nem csoda, mert ez a három együttes nagyjából azonos típusú zenét játszik. Nekem túlságosan zúzós ez a műfaj, így érthető, hogy csak protokoll látogatást tettem a koncerteken.
Következő utam, a sör  és bornyitás után a Malátabárba vezetett, ahol az Aiming for Sunday játszott. Nem sokan voltak, de az a kevés ember lelkes rajongótábort alkotott a színpad előtt. Még sosem hallottam őket, de nekem pozitív csalódás volt a zenéjük. Olyan pont nekem való, kicsit rockos, de mégis light-os, mint például Royék vagy Jamie. A srácnak is jó hangja volt, Megasztárosan szólva átjött a dolog…
Szervezetemnek közben alkohol utánpótlásra volt szüksége, meg a szeszélyes időjárás miatt vissza kellett mennem a sátorhoz. Gyors kör volt, Kiscsillagra éppen oda is értem a kólás színpadhoz. Itt is ki lehetett tenni a megtelt táblát, mondjuk nem meglepő a dolog. Lovasi még poénkodott is, hogy lenyomják a Machine Head-et, mert hogy a két színpad nagyjából egymással szemben van, így nem lehetett túl kellemes az arcukba érkező metál zene. Aztán rájött, hogy a nagyszínpadnak kicsit jobb és erősebb hangtechnikája van, mint nekik, így csak annyit mondott, hogy halkítsátok már le a Machine Head-et. Nem tettek eleget kérésének…
Sajtós kollegám invitálására a Lesz Rádió standjához siettünk, ahol zártkörű buli keretén belül hangolódtunk rá az Irie Maffiára.

Eljött az éjfél, eljöttek Irie-ék is, meg a fesztiválozók is, tehát minden adott volt egy kis reggae-s bulihoz. Ismét fullon volt a tér, lehet jövőre inkább a nagyszínpadra kellene őket tenni. A hangosítással mondjuk voltak gondok, szerintem kicsit halkan szóltak, vagy én voltam túl messze a színpadtól. Azért jót táncoltunk.

Supermanre akartam még  átmenni, de csak hűlt helyüket találtam, vagyis az utánuk következő zenekart. Az meg annyira nem tetszett, eltettem hát magam holnapra, vagyis most már mára.