Hegyalja-blog

A tegnapi nappal kezdetét vette a tizedik, jubileumi Hegyalja Fesztivál Tokajon. Az idei fesztivál nem csak a koncertekről és az önfeledt bulizásról szól, hanem a szervezők számtalan egyéb programlehetőséggel kedveskednek az ide látogatóknak. Volt itt tegnap minden: hőség, hídról Tiszába ugrálás és a többi…  Lechner Ádám beszámolója.
 

A tegnapi nappal kezdetét vette a tizedik, jubileumi Hegyalja Fesztivál Tokajon. Az idei fesztivál nem csak a koncertekről és az önfeledt bulizásról szól, hanem a szervezők számtalan egyéb programlehetőséggel kedveskednek az ide látogatóknak. Volt itt tegnap minden: hőség, hídról Tiszába ugrálás és a többi… 

Viszonylagos korán kelésem (reggel hat) ellenére sajnos nem a tervezett időpontban sikerült megérkeznem Tokajra, mert az ide felé vezető utam igen kalandosra sikerült. Lemerült a kedves elektronikus térképem, így csak a kezemben bízhattam, hogy jó felé tekerem a kocsi kormányát. Mondjuk ide értem szerencsésen, de valami vicces komppal keltünk át a Tiszán, amivel azért hosszú útra nem mennék hajókázni az biztos.
Tikkasztó meleg és hatalmas tömeg fogadott Rakamazon. Átvettem a karszalagomat, megkerestem a kempinget és jöhetett a „költözködés”, kipakolás, no meg persze a sörivás. Ugyan az egyik sör gyártó cég a fő támogató, de azért nem hagytam ki az utánozhatatlan Tokaji bort sem, abból is az édesebbik fajtát.

A koncertlátogatást a számomra ismeretlen Chuck Norris Action Squad nevű zenekarral kezdtem. Sokáig nem bírtam, mert egyrészt nem értettem a szövegüket, másrészt nem az én stílusom az a zene, amit játszottak. Igazából nem tudom műfajba kategorizálni, a fiatal, de szerintem annál tehetségtelenebb bandát.

Hogy megjöjjön végre az igazi fesztivál feelingem, bontottam még egy-két sört magamnak és irány a nagyszínpad, ahol is éppen a Magna Cum Laude tomboltatta a közönséget. A koncert kezdetekor a félig üresen maradt tér a végére azért csak megtelt. Ugyan nem voltam még az ő fellépésükön ez idáig, de jó kis hangulatalapozó órácska volt, tetszett. Főleg az, hogy a frontember kikérte magának, hogy ők nem nyálas popzenét játszanak. Mindenesetre nem az a zúzós metál volt, de nem is az a lötyögős, inkább a kettő között, éppen jó. A szervezők a nagy melegre való tekintettel, hideg vízzel kedveskedtek, de nem palack, hanem slag formájában, amit a színpad előtti elkerített területről a tömegre irányítottak.

Száradásképp az A38 sátorba mentünk, ahol a NEO zenekarra várt a közönség. Késésről szó nem nincs, csak a szokásos színházi öt percet várták meg. Jófajta zenét játszottak, de nem sokáig maradtam, mert elfogyott a folyadékom és féltem, hogy kiszáradok a nagy melegben, ezért muszáj volt utánpótlásért menni a sátorba. Közben persze szétnéztem a fesztivál területén, tudniillik nem voltam még itt sose, nem ismertem a járást. Persze mint minden fesztiválon, itt is találkoztam rég nem látott ismerősökkel is. 

Ellátogattam a civil utca lakóihoz is, ahol a környezet tudatos életmódra „nevelik” az ide látogatókat, különböző játékok, vetélkedők keretében. Amúgy a fesztivál másik központi „témája” a koncerteken kívül ez a „zöld életre nevelés”. Példát statuálva a beléptetéskor adott szemetes zacskón kívül, ami amúgy, mint a mai sajtótájékoztatóm megtudtam, újrahasznosítható és lebomló műanyagból készült, a sörös poharat is újrahasznosítják. Nem véletlen a kezdeményezés, ugyanis a Környezetvédelmi Minisztérium idén új díjat alkotott a fesztiváloknak Ökohello – Zöld fesztiválprogram néven. A Hegyalja tán méltán reménykedhet a díj elnyerésében, amit a múlt héten rendezett Balaton Sound is elnyert.

De térjünk vissza a koncertekhez: A nekem következő nagyszínpadon fellépő banda a Kispál és a borz volt, akik ismét hatalmasat alkottak. Emberből nem volt hiány, fullon volt a tér, mindenki tombolt.

Utánuk a Tankcsapda volt a soros, hogy ismételten megmutathassák még egyáltalán nem öregek. Szokásos koncert volt olykor csúnya beszéddel, ami gondolom az előadás része volt. Aki szereti őket, él hal értük, márpedig sokan vannak így, mert teltházas produkció volt a tegnapi is.

Nekem ennyi volt a nap tegnap, már lőtték a pizsamát a sátorban…